A régi felfogás szerint elég a falak alá a föld. Egészen körülbelül a nyolcvanas évekig így építették a házakat. És bár a legtöbbjük még mindmáig áll, azért ebből nem következik, hogy a föld önmagában (bárhogyan tömörítve is) jó alapot jelenthet a ház szerkezetének. Ha kételkedünk ebben, akkor nézzük meg nyugodtan, mennyi régi ház falán találhatunk apróbb repedéseket a glettrétegen! Ha nem a vizesedés okozza, akkor az, hogy mozog a talaj a fal alatt – nyugodtan gyanakodhatunk arra, hogy nem sóder vagy zúzalék, hanem csak föld a lábazati tömörítés anyaga. És persze magát a vizesedést is okozhatja a nem megfelelő talaj-előkészítés – de erről majd később.
Nagyjából a kilencvenes évek óta a legtöbb esetben már zúzalék vagy sóder került a feltöltésbe. Egyrészt azért, mert rájöttek, hogy az sokkal jobb, másrészt mert egyre több esetben fordult elő, hogy a régi épületet elbontották, és annak helyére építettek új házat. És a törmelék egy részét nem szállíttatták el drága pénzért, hanem az apróra darabolt cserepeket vagy a felmart beton morzsáit sóderrel keverve inkább helyben „fogyasztották”, így az is bekerült a tömörített alaprétegbe.
Nos, a válasz igen egyszerű: azért, mert nehezen tömöríthető. Aki döngölt már földet és sódert valaha, az pontosan tudja, hogy mekkora a különbség a kettő között. Persze, nem az a lényeg, hogy könnyebb legyen a dolgunk, hanem az, hogy melyik anyag hajlamosabb egyenletesen terülni a döngölés hatására.
Azért, mert sokkal egyenletesebben tömöríthető, mint a föld. Ráadásul amíg a föld rengeteg vizet képes magába szívni és tárolni, addig a sóderen lényegében átszivárog a folyadék – és ez nagyon fontos szempont. Az apróköves zúzalékról (köznapi nevén murva) lényegében ugyanez mondható el. A sóderrétegen keresztül nem (vagy legalábbis: sokkal kevésbé) tud a talajvíz felszivárogni a falakba.
Ha meghoztuk a döntést, hogy a feltöltés alapja a sóder legyen, mert bár drágább, de kétség kívül jobb megoldást kínál, mint a föld, nézzük át, hogyan kell dolgoznunk vele, ha tökéletes eredményt szeretnénk elérni!
Először is szedjük fel a termőtalaj legfelső, fű vagy gazgyökereket gazdagon tartalmazó felső 15-20 centiméteres rétegét!
A kitermelt talaj alatti földréteget a sóder leszórása előtt alaposan döngöljük le! Sőt: az sem árt, ha előző este alaposan fellocsoljuk.
A felhasznált sódermennyiséget ne egyszerre szórjuk le a területre, hanem 10-20 cm-es rétegenként, és az egyes rétegeket mindig külön döngöljük le mindenhol, a sarkokban is lapvibrátorral vagy döngölőbékával! (Erre inkább az utóbbi eszközt ajánljuk, a lapvibrátort lehetőleg csak a legfelső réteghez használjuk!)
Ha nem megfelelően tömörített alapréteget készítettünk a ház falai alá, akkor a legváltozatosabb gondokkal szembesülhetünk később. A falakon repedések jelenhetnek meg, nedvességfoltok jöhetnek ki. A válaszfalak elválhatnak a mennyezettől, ha monolitfödémmel dolgoztunk, a padló megsüllyedhet, ezért a padlóburkolat kövezete megrepedhet, a hajópadló felválik, a falakra felhajló burkolatszegélyek elválhatnak, megrepedhetnek. A legrosszabb esetben egyes helyeken a falak annyira megsüllyednek, hogy az egész épület szerkezete károsodik. Szóval egyáltalán nem vicces az eredmény, ha nem végzünk elég alapos munkát – vagy ha nem járunk a kivitelező nyakára, hogy alaposan ellenőrizzük, hogyan dolgoznak az építőmunkások, akik talán egy réteg döngölése helyett szívesebben tartanak inkább ebédszünetet, vagy netán sörszünetet – hiszen, mint ezen a videón is látszik: döngölőbékát használva sörözni nem lehet…
https://www.youtube.com/watch?v=3cpLifz7FP0
Sóderrel érdemes tehát a leginkább dolgozni, és a fentiekből az is kiderült már, hogy hogyan. Ugyanakkor a földet sem kell feltétlenül kihúznunk a felhasználható tömörítési alapanyagok közül – méghozzá azért, mert ezzel sokat tudunk spórolni.
TIPP: A sóder és/vagy zúzalék mellett használhatunk egy kis földet is, ha spórolni szeretnénk. De csakis a következőképpen javasoljuk az alapok ásásánál kitermelt föld egy részének visszaforgatását a tömörítésbe:
Először is szedjük fel a termőtalaj legfelső, fű vagy gazgyökereket gazdagon tartalmazó felső 15-20 centiméteres rétegét!
A kitermelt talaj alatti földréteget a sóder leszórása előtt alaposan döngöljük le! Sőt: az sem árt, ha előző este alaposan fellocsoljuk.
A legfelső 20 centiméteres réteget töltsük vissza (de ne a felső, gyökereket és növényzetet gazdagon tartalmazó réteget, hanem egy korábbit). Majd azt is alaposan döngöljük le (békával, ne lapvibrátorral)!
A leendő lemezalap alatti utolsó 20-30 cm-es réteget mindenképpen sóderrel töltsük fel, és ezt 10-15 cm-es rétegekre bontva, rétegenként alaposan döngöljük le! Az alsó réteget békával, a felsőt pedig lapvibrátorral – és mindenhol, a sarkokban is!
A legfelső 20 centis réteghez mindenképpen nagyszemcsés sódert vagy zúzalékot (murvát) használjunk!
Bármelyik megoldást is választottuk eddig, a befejezés mindkét esetben ugyanaz: ellenőriznünk kell, hogy az elkészült tömörített alapréteg vajon vízszintben van-e. Ez ritkán szokott összejönni, mivel a döngölés során a föld különböző mértékben süllyedhet meg az egyes területeken (éppen ez a lényeg, hogy később ne a ház alatt induljon meg hasonló módon lefelé), így a végén nem árt 1-2 köbméternyi nagy szemcséjű sódert vagy zúzalékot tartalékolni, és azzal kiszintezni az egész művünket. (Vagy korrigálni, korrigáltatni a kivitelezők munkáját.) És persze a végén ezt a plusz „finomhangoló” réteget is le kell tömöríteni a lapvibrátorral.
Igaz, erre rámehet 1-2 plusz munkanapunk, de még mindig jobban járunk, mint ha elfogadjuk, hogy a leendő betonalap helyenként akár 5-10 cm-rel is vastagabb legyen, mert simán elpocsékolhatunk 1-2 köbméter betont, ami nem olcsó mulatság.
TIPP: ha kivitelezővel dolgoztatunk, mindenképpen ellenőrizzük az elkészült tömörítés vízszintességét (lézeres szintezővel a legegyszerűbb, de ha nincs, a vízmérték is megteszi), és ne vegyük át a munkát, amíg nem szintezik ki!
TIPP: A jó tömörítés fontos – de ne toljuk túl! Ha túl magasra megyünk a sóderréteggel, akkor a sávalap betonlemeze vékonyabb lesz a kelleténél, ami szintén sok gondot okozhat. Szóval nem árt menet közben is ellenőrizni a tömörítés magasságát!
ásó, lapát
gereblye
talicska
döngölőbéka
lapvibrátor
lézeres szintező/vízmérték
utánfutó
A következő tippek jól jöhetnek, ha néhány tízezer forintot vagy pár órányi munkaidőt meg szeretnénk még takarítani a tömörített alapréteg készítésén:
Használjunk földet a kitermelt mennyiségből a legalsó 15-20 cm-es réteghez a fentebb írtak szerint! Ezzel megtakaríthatunk pár köbméternyi sódert, és nem kell elszállíttatnunk, megmozgatnunk pár köbméternyi földet sem.
Kérdezzük meg a szomszédokat, nincs-e szükségük földre, illetve adjunk fel hirdetést (erre a Facebook vonatkozó építkezős csoportjai is kiválóak), hogy szállítási költségért cserébe föld elvihető.
Nézzünk körül az építkező Facebook-csoportokban és a környék apróhirdetői felületein, hogy nincs-e valakinek pár köbméternyi megmaradt sódere/zúzaléka, amit olcsón megvehetünk!
Ne hozassuk ki a sódert az építőanyag-kereskedésből, amíg nem végeztünk a földmunkával! Nincs rosszabb, mint mindenféle halmokat kerülgetni, nagyon meg tudjuk nehezíteni a gépek mozgását.
Mivel a döngölőbéka és a lapvibrátor mozgatásához mindenképpen szükségünk lesz egy utánfutóra (hacsak nem rendelkezünk furgonnal vagy családi kisbusszal), akkor igyekezzünk a futót arra is kihasználni, hogy bármilyen más szükséges anyagot is elhozzunk vele a kölcsönzőbe jövet-menet.
Ha érdekel, milyen hibákat véthetsz még el az építkezés során, amik aztán súlyos kiadásokat fognak számodra jelenteni, olvasd el EZT a cikkünket is!
