Egy családi ház padlástere vagy egy önálló ingatlanként megszerzett – esetleg térdfalas megemeléssel kitágított vagy manzárdos kialakítású – tetőtér praktikus berendezése egyaránt ötletes megoldásokat kíván. Ne feledjük persze, hogy előfeltételként stimmelnie kell a statikai megfelelőségnek, a tetőszerkezet elégséges teherhordó képességének és az állékonysági minősítettségnek. Hasonlóképpen ügyelnünk kell a szigetelésre a beázás és a hőmérséklet ingadozás ellen.
Akármilyen is az ablakunk, a főszabály szerint
az elegendő fényhez jutáshoz a tetőn minimálisan 10%-nyi üvegfelületre van szükség.
A fény legegyenletesebben több kisebb ablakon keresztül bejutva oszlik el életterünkben. Függőlegesen beépíthető normál ablakokhoz szerkezeti átalakításra van szükség, de egy markáns belső ablakpárkánnyal mindjárt tárolófelületet is nyerünk. Nem úgy a tető síkjába illeszkedő buktatható ablakoknál, amelyek viszont főként felfelé biztosítják a kilátást, míg közelebbi kitekintéshez alájuk kell bújni. Tetőrészek találkozásánál, az élgerincnél is beépíthető több, csak a fényt beengedő kisebb tetőtéri ablak. Estére pedig spotlámpák és rejtett világítások használatával teremthető elegendő fényesség.
A nappali sötétítés nagy variációs lehetőségeket tartogat. Felső és alsó „karnisos” vagy pálcával kormányozható megoldással a bukóablakok fel is függönyözhetők, de maradhatunk a kampókból kiakasztható belső vászonrolónál is. A ferde üvegfelületen zsinóros szalagfüggönyt vagy csigás redőnyt futtathatunk, ahogy éles fény ellen az üvegre ragasztható árnyékolóréteg is megteszi. Kettő az egyben a színével vagy visszájával kifelé fordítva fényvisszaverővé/hőtartóvá tehető ezüstös bevonatú reluxa. Ha pedig tetőkivágással készült, hagyományos ablakunk van, akkor egy külső redőny vagy egy állítható zsalugáter egyaránt védhet a hideg, a tűző nap, a zaj, a betekintés, sőt részint a betörés ellen is.
A nyerges-, sátras- vagy kontyos tetőszerkezeti hajlásszög legyen legalább 35°, de minél nagyobb, annál jobb: annál nagyobb a belmagasság, azaz a hasznos/összes alapterület aránya. A tetők alá eső és a térérzetünket nagyban befolyásoló 90-150 cm-es oldalfalmagasság mellett
a cél mindig a holttérnek tűnő helyek, szűk zugok hasznos kitöltése, hogy ezáltal is növeljük a szobafelületként belakható teret.
Ha ugyanis kevés kihasználható magasságú részünk marad, akkor a tetőtéri lakás kuckószerű lesz, alig több, mint egy zsúfolt szobagaléria.
Ha a rendelkezésre álló alapterületünk megengedi, a térfelosztást – válaszfal nélkül, de rakteret nyerve – a ferde falrészhez csatlakozó bútorokkal is elvégezhetjük. Például egy mennyezetig érő polcoszloppal, amelyhez az oldalfalig érően keskenyebb szekrénykét vagy nyitott polcos szekrényt csatlakoztatunk. A legmagasabb és legszélsőbb elem oldallapjait érdemes padlóhoz és (tetőlapjával együtt a) mennyezethez erősíteni pl. sarokvasalatokkal, a legalsó polcot pedig lábazati lécekre ültetni. De az oszloppal lehatárolt felületen kis osztatokat is kialakíthatunk fiókokkal és üvegajtókkal változatossá téve, vagy az egészet be is polcozhatjuk lépcsőzetes rövidülésekkel.
Bizonyosan fog jutni mindenhova műszaki eszköz, fotógyűjtemény, könyv vagy dísztárgy – így nem kell, hogy átlátható legyen, elég, ha funkcionálisan áttekinthető. Az elkerített hely aztán lehet társalgó, irodatér vagy akár pamlagos pihenő. Két plafonig érő bútorbeépítés közé éjjeliszekrényes vendégágy is helyezhető. Ha egy tetőoldali padlászug került leválasztásra, belerejthető lehet kihúzható kétszemélyes ágy is, amely egyik végével a nappali órákban kanapéfunkcióban várhatja „bevetését”. És a sor folytatható:
a tetőtér-beépítési ötletek gazdái itt engedhetik el leginkább a fantáziájukat, vagy vehetnek példát az interneten található térkihasználási trükkökből.
A lehető legmaximálisabb lakható tér nyeréséhez a tetőzugok ruhaszekrényes beépítése jöhet jól, mert ezek a tárolni valók javarészét be tudják fogadni. A szilárd lábazat és fenéklap itt is elengedhetetlen. A süllyedő tetőhöz és falaihoz idomulva lehetőség van ajtós, fiókos komódokra, vagy – néhány átmenő facsavaros összerögzítéssel – tolóajtókkal záródó sorba rendezett szekrénymodulokra. Utóbbiak „működtetése” nemcsak helykímélő, hanem az itt-ott kitáruló, egy vonalban futó polcaik képével rendezettséget is sugároznak.
A mindennapi ruházat a még enyhe lehajolással hozzáférhető részekbe kerüljön, míg a guggolósabb fachok maradjanak meg a mindenkori holtszezoni holmiknak.
60 centinél azért egyik se legyen mélyebb, különben kúszó vagy vakon nyúlkáló matatásra kényszerülünk.
Ugyanakkor bútorzatunk tervezésekor és beszerelésekor ne felejtsük ki a számításból a fali konnektorokat és kanócaiknak a gégecsöves kivezetését sem. Emellett szükség lehet önálló padozatszerű alátétszekrényre is, amely szórakoztató elektronikai berendezésekre vagy music centerre van kitalálva. A laptévék ugyan ma már mindinkább falraszereltek, de szükséges médiaboxaik és routereik külön felületet kívánnak, lehetőleg nem messze, még a vezeték nélküli technológiák korában is.
A lakószobák „öltöztetéséhez” a változatos dőlésszögű falak lambériázása önállóan is megteszi. Ilyenkor a polcok lehetőleg vagy készüljenek azonos (terep)színű fából, vagy kontrasztosan elütő anyagból és árnyalatból. Egy lakályos pihenőhelyet már – akár zárható szekrényrekeszkékkel megspékelt – nyitott falipolcok (bátran: laminált bútorlapból), karosszék, puff vagy lábtartó és dohányzóasztal együttese kiadhat. A nappali és étkező – és burkolataik – szétválasztása a zónaelvnek szokatlanabb formájával, akár a földön 45°-ban futó vonalban is történhet, ahol parketta és konyhapadlólap találkozhat.
